pco szindróma

Az idén ötven éves gyógyszert annak idején az "időskori", ma 2-es típusúnak nevezett cukorbetegségben vércukorcsökkentő hatása miatt kezdték alkalmazni, hatásmechanizmusa nem is volt ismert.

Az 1970-es évek végétől terhességi cukorbetegségben is sikerrel alkalmazták, magzati károsodást nem észleltek. Később a terhességi cukorbetegségben a tabletták szedésétől teljesen elálltak (nem a metformin hibájából kifolyólag), és a cukorbetegségben is másfajta gyógyszerek alkalmazása került előtérbe.

A metformin inzulin rezisztenciát csökkentő hatása jóval később derült ki, a cukorbetegség minden fajtájában alkalmazzák, a 2-es típusú cukorbetegségben pedig elsőként választandó gyógyszer. 2002-ben indult egy nagyméretű újzélandi-ausztrál közös tanulmány, ahol terhességi cukorbetegségben való alkalmazását vizsgálják. PCOS-ben is már mintegy tíz éve alkalmazzák világszerte, sikerrel.

A baj azonban az, hogy ez a gyógyszer egyetlen országában sincs hivatalosan cukorbetegségen kívüli alkalmazásra törzskönyvezve. Ennek jogi megítélése országonként változó, Magyarországon például kifejezetten tilos bármely gyógyszer hivatalos javallatán kívüli (off-label) alkalmazása. A PCOS-ben meglevő hiperinzulinizmus, inzulin rezisztencia, a gyakori terhességi cukorbaj, a PCOS betegeken a cukorbetegség várható megjelenése miatt mindezt javító és megelőző kezelés bevezetését gátolja a merev jogi szabályozás. Ennek szakmai szempontokból való felülvizsgálata halaszthatatlan (más betegségek példáján is).

További kérdés a metformin terhességbeli használata. Terhesség vonatkozásában a gyógyszereket világszerte három csoportba osztják: A. terhesség alatti használata biztonságos, B. terhességben való biztonságáról nincs kellő adat, C. magzatkárosító. Az USA-ban és Ausztráliában a metformin B kategóriájú, ami azt jelenti, hogy alkalmazása terhességben nem tiltott, csak megfontolandó. Ilyen szerek esetében általában a kezelés előnyeit és esetleges káros kihatásait a beteggel megbeszélve, annak beleegyezését elnyerve szokás a kezelést végezni. A gyógyszertájékoztató viszont a terhességben és szoptatás alatt való használat nem javasolja.

Hivatalos formulák ide vagy oda, a metformint már mintegy tíz éve alkalmazzák világszerte PCOS kezelésére, eredményesen, ma ezt tartják a PCOS kezelésében elsőként választandó gyógyszernek. A terhességben kedvezőtlen hatását nem észlelték. Adását a terhesség első három hónapjában már nagyon sok helyen egyértelműen szükségesnek tartják, és egyre nő azok száma, akik a terhesség egész tartama alatti használata mellett döntenek, kedvező eredményt tapasztalva.

A fentebb már említett ausztrál-ázsiai tanulmányba vontak döntő többségének a terhessége már lezajlott. Ha a metformin adásával bármi kedvezőtlen tapasztalat adódott volna, ezt a tanulmányt mér régen leállították volna és eredményeit tudnánk. A tanulmány várhatóan pozitív tapasztalatairól nemsokára hallunk, ami talán pontot tesz e kényes kérdésre, mindenesetre az adatok nyilvánosságra hozatalakor ugyanitt jelentkezünk.

A hazai helyzet egyéb visszásságai

A metformin alkalmazásának jogi problémáin túl a betegség felvetésének és célszerű, ambuláns módon való kivizsgálásának elmaradása, a betegség nőgyógyászati "kisajátítása", vagy meddőségi síkra terelése-terelődése, a korszerű alapkezelés alkalmazásának hiánya a leggyakoribb, legáltalánosabb hiba. Sokak számára a PCOS csak az elhízott, szakállas, meddő nőt jelenti, ami kizárólag nőgyógyászokra tartozik. Sok orvost meglep, és sok feszültség forrása, hogy a betege e mindennapi betegséggel kapcsolatban gyakran sokkal tájékozottabb.

A PCOS népbetegség, felvetése bármely ellátási szinten kézenfekvő, a kivizsgálás lenne csak inkább szakorvosi feladat. Az Európai Unió az endokrinológia-diabétesz-anyagcsere betegségeket logikusan egyféle szakképesítéshez kapcsolja, de ez Magyarországon is a régi gyakorlat szerint két, meglehetősen elkülönülten működő szakma. Egy komplex betegségben, mint a PCOS, aminek kivizsgálása endokrin jellegű, kezelése pedig leginkább a diabetológusok módszereiből-gyógyszereiből áll, és vannak nőgyógyászati vonatkozásai is, ez a megosztottság fokozza a nehézségeket, és sok küldözgetés alapja.

A kivizsgálást nehezíti egyes vizsgálatok bizonyos szakmákhoz kötött kérvényezhetősége, a metformin alkalmazásának hivatalos akadályai, a felírhatóság és a költségtérítés káosza. A beteg számos szakma között bolyong, nem kap egyértelmű felvilágosítást, mindenki mást mond, máshogy áll a kérdéshez. Van, aki még sosem hallott róla, mások téves ismeretek miatt a betegeket egyenesen lebeszélik a kivizsgálásról vagy a megfelelő kezelésről.

A petefészkek ultrahang-képe gyakran nem hozzáférhető (vagy nem is készül), a szóbeli vagy csak szöveges kiértékelés revideálása a modern radiológiai kritériumok szerint nem lehetséges. A metformin nem-cukorbetegségbeli használatát tiltó rendelkezés még annak is megköti a kezét, aki alkalmazná, vagy ismeri egyáltalán. Sokan nincsenek tisztában a metformin kezelés bevezetési módjával, a kezelés további vezetésével. Sokan a megkezdett kezelést is azonnal leállíttatják terhesség esetén, néhányan a 12. hétig engedik, s csak nagyon kevesen "hunynak szemet" a terhesség egész folyama alatti használatához. A beteg óhatatlanul magára marad, olykor önkezelésbe kezd, alternatív gyógymódokhoz fordul, könnyen válik kuruzslók martalékává.

A kiút. A PCOS átgondolt, ambuláns kivizsgálása, az alapkezelés bevezetése nem haladja meg a jelenleg elérhető lehetőségeket és erőforrásokat, sőt éppen ezekkel lehetne rengeteg időt, felesleges vizsgálatot és kiadást megtakarítani, a betegek túlnyomó részén gyors és tartós eredményeket elérni. Több szakmai testület álláspontjának egyeztetése, közös állásfoglalás kialakítása, átfogó módszertani levél kiadása lenne szükséges ahhoz, hogy a PCOS-ben szenvedő tömegek számára megnyíljon az út egészségkárosodásuk korai felismerése és eredményes kezelése irányába.

A petefészkek (a mellékvesékhez, a herékhez hasonlóan) páros szervek. A kismedencében, az anyaméh két oldalán találhatók. Kb. szilványi nagyságúak. A méhből kiinduló petevezetékek mintegy kitárt karként helyezkednek el és nyúlnak a petefészkek fölé, így biztosítják, hogy a petefészekből kiszabaduló petesejt bejuthasson a méh üregébe.

Működés (a női nemi ciklusok)

A petefészek kettős szereppel bír: termeli a női nemi hormonokat és a női ivarsejteket.

Az egyedek neme genetikailag meghatározott. A női egyed ún. nemi kromoszómái: XX, a férfi egyedé pedig XY. A normális szexuális fejlődés menetében a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért (testalkat, hangszínezet, kissé eltérő pszichés beállítottság stb.) és az ivarérettség kifejlődéséért, az ivarsejtek keletkezéséért, a fogamzás bekövetkeztéért és a magzat egészséges fejlődéséért már a nemi hormonok a felelősek.

A petefészkek a születés után lényegében a pubertásig (a nemi érés kialakulásáig) nyugalomban vannak. A pubertás a 10-14 életév körül kezdődik (a kezdetet sok környezeti tényező és genetikai sajátság, valamint öröklődési faktorok egyaránt megszabják, és ekkor az agyalapi mirigy nemi serkentő hormonjainak termelés-fokozódására indul meg a petefészkek ivarsejt- és hormontermelése.

A petefészekben kétfajta női nemi hormon képződik: az ösztrogének és a progesztagének csoportja.

A normális női ivarérettség időszakában (a pubertástól a menopausáig) két, egymáshoz szorosan kapcsolódó ciklus játszódik le a női szervezetben:

A petefészekben a női ivarsejt (a petesejt) fokozatos érési folyamaton megy át, és a petesejtből, valamint az azt körülvevő sejtekből kialakul az ún. tüsző (folliculus). Ez a tüsző termeli az ösztrogéneket, amelyeket ezért tüszőhormonoknak is nevezünk.

Kb. a folyamat 12-14. napján a megérett petesejt kiszabadul a tüszőből (ezt nevezzük ovulációnak), és bejut a petevezetékbe. Ha itt találkozik a hímivarsejttel, akkor megtermékenyül, továbbsodródva bejut az anyaméhbe, ott beágyazódik. Továbbosztódva, fejlődve kezdi magzati életét, és 9 hónap múlva világra jön az újszülött. Ha nem történik megtermékenyülés, akkor a petesejt 2-3 nap alatt elpusztul. A tüsző (folliculus) kialakulásának szabályozója az agyalapi mirigy FSH hormonja.

A tüszőből kiszabadult petesejt helyén kialakuló új sejtek termelik a progesztagéneket. Az új képződmény -színe alapján - a sárgatest (corpus luteum) nevet kapta, és a progesztagéneket sárgatesthormonoknak is nevezhetjük. (Ezt a folyamatot az agyalapi mirigy LH nevű hormonja irányítja.) Ezeknek a hormonoknak egyik fő hatása, hogy a méh nyálkahártyáját előkészítik a petesejt esetleges befogadására (a nyálkahártya megvastagodik, benne táplálék és egyéb szükséges anyagok halmozódnak fel). Ha nem történik megtermékenyülés, ez az előkészített nyálkahártya - "feleslegessé" válva - leválik, és a hüvelyen át kiürül. Ez a folyamat a menstruáció.

Megtermékenyülés hiányában ez a két ciklus - az ovulációs és a menstruációs ciklus - ismétlődik, általában 2-2 hetes eltolódással. Az ovuláció tehát a petesejt kiszabadulása a petefészekből, a menstruáció pedig az előkészített méhnyálkahártya leválása és kiürülése. A ciklusok szabályozásában egyforma jelentőséggel bírnak az agyalapi mirigy és a petefészek nemi hormonjai.

hormon, endokrin, belsőelválasztású mirigyek

A belső elválasztású mirigyekhez soroljuk mindazon szerveket, amelyek sejtjei különböző hatást kifejtő váladékokat (hormonokat) termelnek, és ezek az anyagok nem kivezető nyílásokon, illetve vezetékeken ürülnek meghatározott területekre, hanem a keringési rendszerbe jutva, széles körűen, az egész szervezetben fejtik ki hatásukat.

Ezért nevezzük ezeket a mirigyeket belső elválasztású (endokrin) mirigyeknek, megkülönböztetvén őket a külső elválasztású (exokrin) mirigyektől (ilyenek például a nyálmirigyek).

Az idegrendszerben keletkező kémiai anyagok -ingerület-továbbító feladatuk mellett - sokszor hormonális hatást is kifejtenek. Szoros kapcsolat mutatható ki a központi idegrendszer egyik fontos dúca, a hipotalamusz és az endokrin működés szabályozásában elsőrendű szerepet játszó agyalapi mirigy között.

Az endokrin rendszer hormonjai a központi idegrendszeren belül tölthetnek be ingerületátvivő (ún. transzmitter) szerepet, és a két rendszer szabályozása is igen szoros összefüggést mutat.

A sokáig önálló működésűnek tartott immunrendszerről is kiderült, hogy működése mind az idegrendszerrel, mind a belső elválasztású mirigyek rendszerével kapcsolódik, normális és kóros körülmények között is.

Az endokrin rendszer hatásterületei

Az endokrin rendszer a szervezeten belül négy területen fejti ki hatását:
1. reprodukció
2. növekedés és egyedfejlődés
3. a szervezet belső egyensúlyának (ún. homeosztázisának) fenntartása
4. energiatermelés, -felhasználás és -raktározás szabályozása

A szervezet működéséhez szükséges energiaforgalom teljes egészében az endokrin rendszer irányítása alatt áll. A hormonok feladataikat összehangolva végzik. Sok esetben egy-egy hormon többféle funkciót is ellát, míg máskor egy-egy funkció szolgálatában több hormon is tevékenykedik. Az első esetre példa lehet a tiroxin, a pajzsmirigy hormonja, amely egyaránt befolyásolja az anyagcsere-folyamatokat, a keringést és a szívműködést, de hatással van az idegrendszerre is. A másodikra jó példa a szénhidrát-anyagcsere hormonális szabályozása, mert ez igen sok hormon összehangolt működése révén valósul meg.

A hormontermelés szabályozása

Az agyalapi mirigyben több olyan hormon termelődik, amely más endokrin mirigy hormontermelését szabályozza. A szabályozó (serkentő) hormon termelése fokozódik, ha a szabályozott hormon szintje alacsony. Ennek emelkedése viszont gátlólag hat a szabályozó hormonra. Normális körülmények között így alakul ki az egyensúly a serkentő, ún. trophormon és az általa szabályozott (ún. perifériás vagy környéki) hormon között.

A központi idegrendszer meghatározott részében (hipotalamusz) olyan hormonok termelődnek ("releasing" vagy "kibocsájtó" hormonok), amelyek az agyalapi mirigy serkentő hormonjainak termelését szabályozzák. Ezen hormonok szintjét az általuk szabályozott hormonok ugyanúgy befolyásolják, ahogyan azt az előbbi pontban leírtuk.

Bizonyos hormonok esetében a visszacsatolás a hormon és az általa létrehozott változás között érvényesül. Például a mellékpajzsmirigy hormonja (a parathormon) szabályozza a vér kalciumszintjét, és ez a vérszint hat vissza a hormontermelésre (az alacsony kalciumszint fokozza a hormontermelést, a hormon emeli a vér kalciumszintjét, ami gátlólag hat a mellékpajzsmirigy hormontermelésére). Hasonló a kapcsolat a szénhidrát-anyagcserét szabályozó inzulin és a vércukorszint között is.

Az endokrin rendszer kóros működésének formái

Egy ritka elváltozás az ún. hormon-rezisztencia. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a szövetek érzéketlenek az adott hormon hatásaira, és hiába termelődik extrém nagy mennyiségben, a klinikai megjelenési forma a csökkent hormonszintnek megfelelő lesz. Ritka elváltozás az ún. hormonreceptor-zavar is. (Receptoroknak nevezzük azokat a sejteken elhelyezkedő érzékelő szervecskéket, amelyek felfogják a hormonok közvetítette ingereket, és továbbítják azokat a sejtek működő részeihez.) A receptorok érzékenysége kórosan fokozódhat vagy csökkenhet. Előbbi túlműködéses tüneteket okoz, az utóbbi pedig csökkent működéshez vezethet. És végül színezheti a képet, hogy a különböző, a fentiekben leírt elváltozások egymással kapcsolódhatnak is, ami nagyon bonyolult tünetegyüttesben jelentkezhet.

Sokan azt gondolnák, hogy ezzel a problémával nőgyógyászhoz kell fordulni, mert elsődleges nőgyógyászati probléma merül fel. A legtöbb esetben ugyanis csak akkor veszik észre a bajt, amikor már több hónapja esetleg éve próbálkoznak a teherbeeséssel.
Ha a tüneteket észleljük magunkon először érdemes egy endokrinológushoz fordulni. Ő javasolni fogja, hogy egy diabetológust is keressünk fel, hogy a diétát megfelelően tudjuk végezni. És ha a kezelés nem hoz eredményt, akkor kell nőgyógyászhoz fordulni. Persze azért az egéb betegség szűréséért érdemes a nőgyógyászt is rendszeresen látogatni.

Legfontosabb, hogy bármely, PCOS-ben is előforduló tünet okaként felmerüljön a PCOS gondolata. A tünetek legnagyobb része a beteg alapos kikérdezésével és egyszerű vizsgálatával felismerhetők. PCOS lehetőségét kell mérlegelni rendszertelen menstruáció, perzisztáló vagy kezeléssel dacoló pattanásosság (akné), szőrösödés, hajritkulás, fogamzási zavar, korai vetélések, terhességi cukorbaj, fiatalkori elhízás, cukorbetegség akár külön-külön észlelése esetén is.

Néhány kiegészítő vérvizsgálat és alhasi ultrahang az esetek döntő többségében elegendő is a leginkább a hasonló tüneteket okozó más betegségektől való elkülönítéshez (pajzsmirigy, mellékvese, agyalapi mirigy, ill. a petefészkek egyéb betegségei), melyek szintén járhatnak policisztás ovárium-képpel, férfihormon-túlsúly tünetekkel, teherbeesési nehézséggel. Ezért van szükség alapos endokrinológiai ismeretekre a betegség vizsgálatához, mert az sem kizárt, hogy egy betegen a PCOS mellett még más betegség is fennáll egyidejűleg.

A diagnózis nincs laboratóriumi értékekhez kötve, mert a sokrétű és finom hormonzavar miatt csak az egészségesekhez való csoportos összehasonlításban tűnik ki, hogy a PCOS betegekben magasabb a szabad tesztoszteron, DHEAs, androsztendion, inzulin szint és az LH/FSH arány, valamint csökkent az SHBG és inzulin érzékenység.

Ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan meg lehessen állapítani a PCOS diagnózisát, elengedhetetlen a ciklus 3.napján a vérbõl történõ hormon- meghatározás. Egyes esetekben a ciklus 21.napján is kérnek hormon-meghatározást, de ennek csak akkor van értelme, ha a nõnél várható volt a 14.nap környékén az ovuláció ( ez azonban a PCOS esetében ritka).

• - Leggyakoribb, hogy az LH szint magasabb a normálisnál (8 mIU/ml fölött van, súlyosabb esetben 15 mIU/ml fölött)
• - Az LH szint magasabb, mint az FSH szint, méghozzá legalább másfélszerese annak (gyakrabban 2-3-szoros)
• - A tesztoszteron szintje magasabb lehet a normálisnál
• - A prolaktin szint magasabb lehet a normálisnál (magasabb, mint 24 ng/ml)
• - Elõfordul, hogy a TSH szint (termelõdéséért a pajzsmirigy felelõs) túl alacsony vagy magas (alacsonyabb, mint 0,4 vagy magasabb, mint 4 uIU/ml)
• - Általában jellemzõ, hogy a szexhormon-kötõ fehérje (SHBG) szintje alacsonyabb
• - Az androgén-szint (férfihormonként is utalnak rá) egyik jelzõje, az DHEA-S szint magasabb lehet.

A 21.napon történõ vérvételbõl általában a progeszteron szinjét nézik meg, annak az igazolására, hogy kielégítõ peteérés történt a ciklus elsõ felében. Ha ez túl alacsony (kevesebb, mint 10 ng/ml), akkor az azt jelzi, hogy nem volt peteérés, vagy nem kielégítõ, így a sárgatest-mûködés hiányzik vagy gyenge. Az alacsony progeszteron szint azonban önmagában nem bizonyítja a PCOS meglétét!

Javasolt alkalmazása:
A gyógynövény alkalmazása azon PCOS betegeknél javasolt, akiknél a betegséget vélhetõen inzulin rezisztencia okozza, mivel ezeknél a betegeknél várható, hogy az inzulin érzékenység fokozása a PCOS tünetek enyhülését eredményezi.
 
Ellenjavallat:
A gyógynövénynek ismert mellékhatása nincs, fogyasztása biztonságos. A népi gyógyászatban a növényt szoptatás alatt a tejtermelés fokozására is ajánlják.
 
Napi adagja:
A gyógynövényt leforrázva a belõle készített tea kihûlés után fogyasztandó, napi 2-4 csészével, lehetõleg egyenletesen elosztva, étkezés elõtt.
 
Beszerezhetõ:
Gyógynövény boltokban, bio-boltokban nem filteres gyógytea formájában megtalálható.

A növény hatását 30-45 napos folyamatos szedést követõen kezdi kifejteni.

Javasolt alkalmazása:
PCO szindrómával összefüggõ emelkedett androgén szint (tesztoszteron) esetén, az ezzel járó tünetek – akne, férfias típusú hajhullás, szõrösödés – enyhítésére ajánlott.

Napi adagja:
A kísérletek azt igazolták, hogy napi 320mg a 85%-95%-os standardizált növényi kivonatból* biztonságos és hatékony mennyiség a prosztata és egyéb androgén szinttel összefüggõ problémák kezelésére. Ez a mennyiség javasolt a PCOS-val kapcsolatos problémák kezelésére is.

Ellenjavallat:
Terhesség, szoptatás alatt nem ajánlott a gyógynövény  szedése, a hormonháztartásra gyakorolt hatása miatt.

Mellékhatások:
A klinikai kísérletek során mellékhatást nem tapasztaltak.

Beszerezhető:
Nem tudunk olyan Magyarországon forgalmazott terméket, mely kizárólagos hatóanyaga a Sereona Repens.
Európában és az USA-ban számos gyártó készítménye kapható, melyek általában interneten keresztül megrendelhetõek. Az eltérõ gyártók termékei különbözhetnek a standardizálásban ill. annak mértékében, valamint a gyógynövénytartalom mennyiségében.

A gyógynövény hatását 1-2 hónap folyamatos szedést követõen kezdi kifejteni.
 
Javasolt alkalmazása:

 
Napi adagja:
Általános adagja 175 mg standardizált kivonat naponta (0,6% agnusid tartalomra standardizált kivonat esetében), egy adagban, rendszeresen ugyanabban az idõben (általában a reggel, felkelés utáni szedését ajánlják) javasolt szedése. Mivel az egyes nõi szervezetek mûködése lényegesen különbözhet, így a gyógynövény hatásában, annak szükséges mennyiségében is lényeges eltérések adódhatnak. Amennyiben a napi 175 mg rendszeres szedés mellett nem bizonyul hatásosnak, a napi mennyiség megemelése hozhat eredményt.
 
Mellékhatások:
A gyógynövény szedése rendkívül biztonságosnak bizonyult. Rendkívül ritkán elõfordulhat allergiás érzékenység a barátcserje termésére. Ebben az esetben nem ajánlott a növény szedésének folytatása. Egyéb ismert mellékhatása nincs a szernek.
 
Ellenjavallat:

 

 
Beszerezhető:
Magyarországon kapható termékek közül a legmagasabb barátcserje tartalommal a Premens tabletta rendelkezik (egy 2007-es teszt alapján), mely gyógyszertárban recept nélkül kapható készítmény. A Premens tabletta ajánlott napi adagjának gyógynövény tartalma alacsonyabb, mint a PCOS esetében ajánlott napi adag, így amennyiben a napi ajánlott 1 tabletta hosszabb távon sem bizonyul kellõen hatékonynak, érdemes megpróbálkozni  az ajánlott adag megduplázásával. A magyar forgalmazóval folytatott konzultáció szerint a napi 2 tabletta is teljesen biztonságos mennyiség.  A Premens gyártója a premenstruációs szindróma (PMS) kezelésére határozta meg az ajánlott napi adagot, mivel a készítményt a PMS kezelésére alkalmazzák.
Európában és az USA-ban számos gyártó készítménye kapható (általában Vitex néven), melyek általában interneten keresztül megrendelhetõek. Az eltérõ gyártók termékei különbözhetnek a standardizálásban ill. annak mértékében, valamint a gyógynövénytartalom mennyiségében.

Barátcserje (latin: Vitex Agnus Castus, angol: Chastetree berry, vitex)
 
A növény termését Európában évszázadok óta alkalmazzák nõi hormonális problémák orvoslására. Hagyományosan rendszertelen menstruáció kezelésére, a normális menstruációs ciklus visszaállítására és termékenységi problémákra alkalmazták a gyógynövényt, manapság emellett a premenstruációs szindróma (PMS) kellemetlen tüneteinek enyhítésére is ajánlják.
Mivel a PCOS egyik meghatározó tünete az ovuláció elmaradása és ebbõl adódóan menstruációs zavarok, a barátcserje hatékony szer lehet a betegség kezelésében.
Laboratóriumi kutatások nem történtek a gyógynövény PCOS-ra gyakorolt hatásának mechanizmusával kapcsolatban, azonban a betegek csoportjaival végzett klinikai kísérletek és tapasztalatok egyértelmûen pozitívak a gyógynövény hatékonyságát illetõen.
A tapasztalatok szerint a gyógynövény hatására a menstruációs zavarral küzdõ nõk jelentõs részében a menstruáció rendszeressé vált, a ciklus második felében a progeszteron szint emelkedett, valamint, a PCOS-ben szintén gyakran elõforduló, emelkedett prolaktin szint csökkent.

A pálma gyümölcsét prosztata problémákra már az amerikai indiánok is fogyasztották, és napjainkban is széles körben alkalmazzák ezt a gyógynövényt. A gyógyhatású készítmény a növény szárított gyümölcsébõl készül. A gyógynövény alkalmazása általánosan elterjedt a prosztataproblémák, jóindulatú prosztata megnagyobbodás esetén, mellyel kapcsolatban számos kutatást végeztek, és jótékony hatása bizonyított.  A jóindulatú prosztata nagyobbodás kiváltója gyakran a szervezetben megtalálható tesztoszteron származék, a dihydrotestosteron (DHT), melynek emelkedett szintje a PCOS-ban szenvedõ nõk jelentõs részére is jellemzõ. A megemelkedett tesztoszteron és DHT szint váltja ki a PCOS egyes gyakori tüneteit is, az aknét, a túlzott szõrnövekedést és férfias típusú hajhullást. A hormon szintjének csökkenése hatására javulnak a PCOS kellemetlen tünetei, az akne, a túlzott szõrnövekedés és a hajhullás.
Bár a növény hatásmechanizmusa pontosan nem ismert, laboratóriumi kísérletek azt igazolják, a szervezetben a tesztoszteron szintet, DHT szintet csökkentõ és gyulladáscsökkentõ hatással rendelkezik.  

Kecskeruta (latin: galega officinalis, angol: goat’s rue)
 
A jelenlegi ismerek szerint a PCOS betegek jelentõs részében a PCOS lehetséges kiváltója az inzulin rezisztencia. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a PCOS betegek jelentõs részénél javulást lehet elérni a korábban kizárólag cukorbetegeknél használt metformin gyógyszerrel, mely gyógyszer a szervezet inzulin érzékenységét növeli.
A kecskeruta fûbõl készített teát a 2-es típusú cukorbetegségben eredményesen alkalmazzák a vércukorszint csökkentésére, emellett a gyógynövény antibakteriális hatása is ismert. A gyógynövény cukorbetegekre kifejtett hatásával kapcsolatban számos kutatást végeztek, mely szerint hatásossága bizonyított.
A kecskeruta fû kutatások szerint galegin nevû kémiai anyagot tartalmaz, ennek az anyagnak köszönhetõ a gyógynövénynek a cukorbetegség kezelésében tapasztalt különleges képessége. A galegin kémiailag nagyon hasonlít egy másik, a cukorbetegség kezelésére laboratóriumban kifejlesztett anyagra, a guanidine-re, mely többféle gyógyszer, például a metformin alapanyaga is. Lényeges különbség azonban a kecskerutában megtalálható anyag és a laboratóriumban kifejlesztett készítmény között, hogy a gyógynövénynek gyakorlatilag nincs mellékhatása, míg a guanidin hatóanyagot tartalmazó gyógyszer szedése számos kellemetlen mellékhatással rendelkezik.
A gyógynövény hatásmechanizmusa pontosan nem ismert, de tudományos kísérletek azt támasztják alá, hogy a szervezet sejtjeinek inzulin érzékenységét növeli, és ezáltal képes a vércukorszintet csökkenteni.
A kecskeruta fûnek a PCOS-re gyakorolt hatásával összefüggésben kutatások ezidáig nem történtek (eddig kizárólag cukorbetegséggel összefüggésben vizsgálták a gyógynövényt), azonban feltételezhetõ, hogy azon PCOS betegek csoportjánál, akiknél a metformin gyógyszer hatékonynak bizonyul, a kecskeruta fû szintén hatékony gyógynövény lehet az inzulin érzékenység fokozásán keresztül.

Az utóbbi évtizedben a nyugati gyógyászatban is egyre nagyobb teret hódít az akupunktúra, mint kezelési lehetõség. Azonban még mindig igen kevés olyan tanulmány jelent meg, amely az akupunktúra hatását mutatja be a meddõségre nézve. Az akupunktúra mögöttes hatásmechanizmusát gyakran a tradicionális kínai orvoslás nyelvén mutatják be, és meglepõen kevesen tanulmányozták a kezelés fiziológiai hátterét a nyugati orvosok és kutatók közül.
 
Miért gondolhatjuk azt, hogy az akupunktúrának van hatása a reproduktív rendszerünk bizonyos mûködési feltételeire? Az akupunktúra kezelés olyan mechanizmusokat indít be, amelyek között van fiziológiás illetve pszichológiai jellegû is. Nagyon leegyszerûsítve a következõképpen ábrázolható ez.
 
Mind az akupunktúra, mind az elektro-akupunktúra izmokban és más területen található mechanikus receptorokat stimulál, hol alacsony, hol magasabb erõsségû ingereket belejuttatva. Az izmokban található idegek stimulálásával, ezzel áttétesen érintve a méhet és petefészket behálózó idegpályákat, aktiválják a gerincvelõben és agyban található gátló idegrendszert, s ezzel végsõ soron a szimpatikus idegrendszer mûködését, s annak áramlási folyamatait is szabályozzák.
Ez a béta-endorfin kibocsátásának változását eredményezi, márpedig a hipotalamikus rendszer mûködését ez nagyban befolyásolja, s mindez olyan hormonok mennyiségét szabályozza, amelyek a véráram útján jelentõs hatást gyakorolnak bizonyos célszervekre, különösképpen a reprodukciós szervekre. Csökkenti a stressz esetén aktívabb hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely mûködését, mérsékli az ilyenkor fokozottabban felszabaduló hormonok kibocsátását, így a reprodukciós szervek is felszabadulnak bizonyos, stressz okozta gátlások alól.
 
Van természetesen pszichológiai faktora is a kezelésnek: az akupunktúra valószínûleg az egyetlen olyan igazán hatékony nem-gyógyszeres eljárás, amelynek placebo hatása is van, tehát így a fiziológiai mechanizmusok okozta kedvezõ változások sokszorozódnak.
 
Egy pár tanulmány már megjelent, amely az akupunktúra hatását vizsgálta a meddõ nõkre, amelyek azonban nem egyöntetû tapasztalatokról számolnak be.
 
Gerhard, 1992: 90 meddõ nõt vontak be egy megfigyelésbe, akiknek hormonális eredetû problémáik voltak, ebbõl 45 kapott fül-akupunktúra kezelést 12 alkalommal, szemben a másik 45 nõvel, akik hagyományos hormonális kezelést kaptak. A terhességi sikerráta mind a két csoportban azonosnak bizonyult, ugyanakkor az akupunktúrával kezelt csoportban kisebb volt a spontán vetélések aránya, és nagyobb volt a take-home-baby arány.
 
Xiaoming, 1993: 34 olyan nõt kezeltek manuális akupunktúrával, akiknek megmagyarázhatatlan eredetû anovulációs ciklusaik voltak, tehát nem mutattak karakteres PCOS tüneteket. Ebbõl 12-nek lett rendszeres ovulációs ciklusa a kezelés hatására, és/vagy hamarosan teherbe estek. Mindegyik nõben kimutathatóan megváltozott a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese szabályozás, és a gonadotropinok kibocsátása kedvezõ irányban alakult.
 
Chen, 1991: Összesen 16 nõt vontak be a kísérletbe, öt volt egészséges, 11 anovulációval küszködött, ebbõl kilencen PCOS-val. Mindannyian elektro-akupunktúra kezelésben részesültek, 3 cikluson át 3 napon keresztül. A peteérés-zavarban szenvedõknél azt figyelték meg, hogy nagyjából minden második nõnél bekövetkezett a peteérés. A béta-endorfin plazma koncentráció jelentõsen csökkent az akupunktúra kezelés után, illetve a kezelés szerepet játszott a szimpatikus idegrendszer túlzottan magas aktivitásának csökkentésében.
 
Stener-Victorin, 2000: 24 PCOS-os nõt vizsgáltak (karakteres külsõ tünetek, évente maximum 4 vérzés), mindegyiküknek 2 héten keresztül kétszer, majd hetente egyszer adtak elektro-akupunktúrás kezelést. Összesen 10-14 alkalmas kezelésben részesültek mindannyian. Döbbenetes módon, mind a kórosan magas LH/FSH arány, mind a tesztoszteron koncentráció és béta-endorfin koncentráció szignifikánsan csökkent már a kezelések alatt, de ez a csökkenés 3 havi kezelés után mindenkinél kimutatható volt.
 
Összességében: úgy tûnik, hogy az akupunktúra kedvezõ hatással van az ovuláció-zavarban és PCOS-ban szenvedõ nõkre, és eredményesen kiegészítheti, sõt, gyakorlati tapasztalatok alapján akár fel is válthatja az elsõdlegesen alkalmazott gyógyszeres kezelést. Ugyanakkor az akupunktúra esetében nem bizonyítottan nõtt a terhességi ráta a kontroll csoporthoz képest – ennek megítélése még további tanulmányozással tisztázásra szorul.