pco szindróma

A laparoszkópiás beavatkozás (amikor csak kis lyukakat metszenek a hasfalon, és azon keresztül bevezetett eszközök segítségével megégetik a petefészkek felületét, ezáltal könnyebben meg tudnak nõni és ki tudnak szabadulni a tüszõk, a cisztákat pedig megszüntetik ) 60%-os arányban eredményez spontán peteérést, viszonylagos rendszerességgel, de csak átmenetileg. Ez azt jelenti, hogy a mûtét hatása csupán 1-1,5 évig tart, utána visszatérnek a tünetek és a peteérés rendszeressége megszûnik. Szólni kell a mûtét mellékhatásairól is, tehát sokszor visszamaradhatnak gyulladásos szövõdmények, illetve felszíni-szerkezeti elváltozások a petefészkeken.
 
A PCOS-os nõknek gyakran adnak olyan gyógyszert is, mint a kezdeti stádiumban levõ, nem inzulinhiányos cukorbetegeknek: metformint. Használatukkal általában 50-60%-os spontán peteérés érhetõ el – beleértve azokat a nõket is, akik nem reagálnak a klomifenre. Ezek használata nem rizikós, nem költséges, illetve kisebb ellenõrzést igényel – igaz, hosszú távon fejtik csak ki hatásukat, ez 3-4 hónap is lehet.
 
Végeztek egy kísérletet annak eldöntésére, hogy a metformin tartós szedésével vagy laparoszkópiás beavatkozással lehet-e jobb eredményeket elérni. A kísérleti alanyok olyan PCOS-os nõk voltak, akik nem reagáltak a klomifenre.
Minden pácienst laparoszkópiás beavatkozásra küldtek, de csak minden másodikon végezték el ténylegesen a petefészek-diathermiát. A mûtétet követõen azoknak, akiknek hozzányúltak a petefészekhez, gyógyszerként csupán placebót adtak tartós szedésre; míg a csoport másik felének, akinek nem volt diathermiája, napi 1500mg metformint írtak fel.
A 6 hónapos lekövetés során érdekes dolgokat tapasztaltak a kutatóorvosok. Mind a két csoportban egyértelmûen megnõtt a spontán ovulációk gyakorisága, a diathermiás csoportban az arány 55% lett, a metforminosban 53%. Az egy ciklusra esõ teherbeesések aránya egyértelmûen magasabb volt a metforminos csoportban, itt 19% volt, a másikban csupán 13%. A félévre esõ kumulatív terhességi ráta az elsõben 72% volt, a másikban 56% - ez azt jelentette, hogy 100 nõbõl, aki metformint szedett, 72 teherbe esett fél év alatt.
Köztudott, hogy a PCOS-ban szenvedõk esetében igen magas a vetélések aránya az elsõ trimeszterben, a magas hormonértékek miatt. Viszont a spontán vetélések aránya is nagy különbséget mutatott. A metforminos csoportban 15% vesztette el a terhességét, míg a diathermiás csoportban csaknem a dupla annyian, 29%. Éppen ezért az élveszületések aránya a metforminos csoportban szignifikánsan magasabb volt!

A régi, drasztikus beavatkozást, mint a petefészek ékrezekciója, felváltotta a laparoszkópiában elvégezhető úgynevezett petefészek-drilling, amikor az orvos kis bemetszéseket ejt a petefészek felületén. Ezáltal a policisztás petefészek abnormális külseje és működése átmenetileg normalizálódik, a peteérés során a fejlődő tüszők ki tudnak szabadulni a petefészekből, és nem maradnak bent. Komoly hátránya a műtétnek, hogy mindamellett, hogy 3 napos kórházi bentlétet igényel, és mélyaltatásban végzik, szövődményekkel járhat, illetve a szakma egy része szerint a petefészket menthetetlenül károsítja és öregíti. A másik komoly hátrány, hogy hatása csupán átmeneti, 1-1,5 év múlva visszatérnek a régi tünetek, illetve magát a PCOS-t nem oldja meg. Ennek ellenére elmondható, hogy az esetek 70%-ban a műtétet követően átmenetileg spontán peteérés áll be, vagy minimális stimulációra van szükség.

A PCOS nem a petefészkekből kiinduló betegség, és nemcsak a petefészkeket érinti. Emiatt a petefészkek műtéti manipulációit kerülni kell, azt legfeljebb esetleges anatómiai vagy gyulladásos betegségek következtében kialakult rendellenességek korrigálására célszerű alkalmazni.

A PCOS "kezelésére" régebben alkalmazott ék-reszekció helyett divatba jött az ovárium-ciszták kipukkasztását, a petefészkek megkeményedett kérgének levékonyítását célzó, laparoszkópiás behatolásból végzett eljárások ("drilling"). A költséges és egyáltalán nem veszélytelen beavatkozás lényegében az ováriumok roncsolása révén átmeneti időre csökkenti a petefészkek hormon-túlprodukcióját, ezért a műtét utáni hónapokban a tünetek javulnak, spontán teherbeesés is bekövetkezhet.

A beavatkozás kifejezett kockázatához tartoznak viszont a gyulladásos-fertőzéses szövődmények, a petevezetők elzáródása, vagy akár a petefészkek végleges károsodása is. A kedvező hatás is csak átmeneti. A műtéttel elérhető termékenység-fokozódás nem haladja meg az egyszerű és olcsó gyógyszeres beavatkozással elérhetőt, ezért a petefészkek műtéti roncsolásos beavatkozása PCOS-ben még meddőség esetén is erősen meggondolandó, semmiképpen nem elsőként választandó kezelési próbálkozás. Gyógyszeres kezelési lehetőségeink egyre javulnak, viszont a műtéti beavatkozás visszafordíthatatlan következményekkel járhat.

A PCOS kezelésére ajánlott hármas alapkezelés sikertelensége esetén, vagy az eredmények javulása érdekében a fentebb leírtakhoz kiegészítésképpen alkalmazott egyéb gyógyszeres lehetőségről is érdemes röviden szólni. Ezekkel az általános tapasztalat kevesebb, és terhességi alkalmazhatóságuk is kérdéses.

Az inzulin rezisztencia ellen használatos újabb gyógyszer-család (glitazonok) közül a roziglitazon (Avandia)és a pioglitazon (Actos) eredményesen alkalmazható PCOS-ben is, metforminnal együtt is, sőt kombinált készítmények is vannak forgalomban (Avandamet, Actoplus). Probléma, hogy egyeseken a testsúlyt fokozzák és vizenyő-képződés is előfordul. Már enyhébb fokú szívelégtelenségben sem szabad alkalmazni. Legújabban mindkét szernek csonttörés-hajlamot fokozó hatására is felfigyeltek. Terjedésüket drágaságuk is akadályozza.

Terhességi tapasztalat kevés van, káros hatást nem észleltek egyelőre, de a metforminnal ellentétben terhességben senki sem javasolja használatukat.

A bélből a cukor felszívódását gátló akarbóz is javítja az inzulin rezisztenciát, de hasi görcsöket okozó hatása és drágasága is korlátozza használatát. Egy-egy terhességi esetben alkalmazva káros hatását nem észlelték.

A férfiasodási tünetek, leginkább a szőrösödés leküzdésére egyes esetekben kiegészítő anti-androgén szerekre is szükség lehet, de ezek ismert magzatkárosító hatásuk miatt csakis fogamzásgátló védelemben alkalmazhatók, önmagukban a menstruációs ciklust is felborítják, nagy adagban pedig még a fogamzásgátlóval létesített mesterséges ciklust is.

A már említett Diane 35 fogamzásgátlóban is levő ciproteron acetát a hatás erősítésére külön is hozzáadható (Androcur tabletta). Szükség esetén használható fogamzásgátló kezelés kiegészítéseképpen még a spironolakton, a finaszterid, és a flutamid is. Utóbbi két szer csak férfiak számára van hivatalosan engedélyezve, bár számos nő szedi.

A biguanidok csoportjába tartozó korszerű vércukorszint csökkentő szer.

Döntően a máj glukóz kibocsátásának csökkentésével, kisebbrészt a vázizomzat és a zsírszövet glukózfelhasználásának fokozásával és a bélből történő cukorfelszívódás mérséklésével éri el vércukorszint csökkentő hatását. Az inzulin termelést nem befolyásolja. Alkalmazása során csökken mind az éhgyomri, mind az étkezés utáni vércukorszint.

Az életmódi változtatások önmagukban általában nem elegendők a PCOS tüneteinek visszafejlesztéséhez. Világszerte a legmegfelelőbbnek, PCOS-ben az elsőként választandó gyógyszernek egy régen ismert, de korábban csak cukorbetegségben alkalmazott és olcsó gyógyszert tartanak, ez a metformin. Szokásos napi dózisa PCOS-ben normál testsúly esetén 3 x 500 vagy 2 x 850 mg, túlsúlyosakon 3 x 850 mg.

Kis dózissal kell kezdeni (vacsora után fél vagy egy tabletta), és csak napok után emelni a dózist, nehogy az esetleges kellemetlenségek elvegyék a beteg kedvét. A kezelés megkezdésekor ugyanis egyes betegeken esetleg szédülés, haspuffadás, hasi fájdalom, vizes hasmenés tapasztalható, mely az alkalmazott adag folytatása mellett általában megszűnik, és akkor érdemes az adag további emelését megkezdeni. A teljes dózis elérését tehát nem szabad siettetni.

A felsorolt mellékhatások sem jelentenek többet kellemetlenségnél. Szedését PCOS-ben már a serdülőkortól meg lehet kezdeni. Csak súlyos máj, vese vagy szívelégtelenségben nem szabad alkalmazni, altatásos műtétek vagy kontrasztanyagos röntgenvizsgálat végzése esetén néhány napra kihagyandó. Nem menstruáló nőn a kezelést (negatív terhességi teszt után) megvonásos vérzés gyógyszeres kiváltásával egyidőben célszerű indítani.

Szervezetünk az energiát a bevitt és az elraktározott fehérjéből, szénhidrátból és zsírból nyeri.

A fehérje a legkevésbé hatékony energiaforrás, csak kis mértékben raktározódik, és az elraktározott fehérjéhez csak végső esetben például szélsőséges élelemmegvonás esetén nyúl a szervezet.

A szénhidrátból képes a leghatékonyabban energiát nyerni a szervezet, raktározni azonban csak meghatározott, nem túl nagy mennyiségben, az izmokban és a májban tudja.

A zsír is hatékony energiaforrás, ráadásul szinte korlátlan mértékben képes raktározódni (egyre gyarapodó zsírpárnák formájában). Azonban az elraktározott zsír mobilizálása korántsem egyszerű feladat.

A napi energiafelhasználás hosszú távon magasabb kell legyen, mint az energiabevitel.

Létezik egy úgynevezett zsírégető pulzustartomány, melyet bárki egyszerűen kiszámolhat magának. Az első teendő, hogy 220-ból kivonja az életkorát, így megkapja a maximális pulzusát. A zsírégető pulzustartomány körülbelül a maximális pulzus 60-70 százaléka.

Lássunk egy példát, hogy érthetőbb legyen. Egy 35 éves nő maximális pulzusa 220-35=185, a zsírégető pulzustartománya (185x0,6) és (185x0,7) között, azaz 111 és 129,5 bpm (a pulzus mértékegysége) között van.

Tehát ha mozgás közben van lehetősége ellenőrizni a pulzusát, ügyeljen arra, hogy ebbe a speciális tartományba essen az érték, és biztos lehet benne, hogy az eredmény hamar jelentkezik. Természetesen ez egy átlagos érték, melyet sok tényező befolyásol. A pontosításhoz kérje edzője segítségét.

Kis terhelés mellett aránylag magasabb a zsírégetés, míg megerőltető sport alkalmával százalékosan magasabb az izomban tárolt cukor felhasználásának az aránya - viszont utóbbi esetben zsírból is több ég. Ezért inkább arra kell ügyelni, hogy a mozgás hossza legalább 30 perc legyen. Olyan intenzitást válasszunk, amivel ezt teljesíteni tudjuk.

Néhány ajánlott mozgásforma: tempós gyaloglás, kocogás, sztep-aerobik, kerékpározás, zsírégető torna, görkorcsolyázás.

Ha intenzív mozgász végzel, akkor a szervezet először a szénhidrátot kezdi égetni, és ebből nyeri a mozgáshoz szükséges energiát. Ha a szénhidrát úgymond elfogyott, akkor pedig átáll a zsírból történő energianyerésre. Az átállás időpontját azonban nem feltétlen a mozgás intenzitása határozza meg. Nyilván, ha csak sétálsz – tehát kis erővel dolgozol – akkor ez nagyon sokára történik meg, de ha azonnal rohanni kezdesz, és teljes erőbedobással futsz, hamarabb kifáradsz, minthogy elkezdenéd a zsírt égetni. Ebből következően a közepes intenzitású, hosszabb ideig tartó mozgás az, mellyel a legtöbb kilót dolgozod le magadról.

Akkor fogyhatsz a leghatékonyabban, ha legalább negyven percig mozogsz olyan intenzitással, hogy még éppen tudsz beszélni közben. Ha ennél könnyedebb a mozgás, nem lesz elég hatékony, ha pedig nagyobb erőbedobással végzed, az állóképességed fog jobban fejlődni, és valószínűleg nem fogod tudni tartani az iramot az ajánlott ideig.

Amikor mozogsz, érdemes figyelned pulzusodra, hiszen van egy olyan tartomány, melyen belül szervezeted jobban égeti a zsírt. A zsírégető pulzustartomány körülbelül a maximális pulzus 60-70 százaléka.

A súlyzó sem feltétlenül vastagítja meg karodat és combjaidat. A kis súllyal történő nagy ismétlésszám például kifejezetten karcsúsít. Persze ha nagy súllyal edzel, akkor izmaidat fejleszted, mely térfogatban erősen meglátszik. A szálkásító vagy az erősítő hatást pedig növelheted az étrendeddel is.

A testmozgás segíti égetni a cukrot, ezért a véráramban a cukor szintje csökken. Ezen kívül segíti a szervezetet a hatékonyabb inzulinfelhasználásban is, ezért fokozatos inzulinszint-csökkenés következik be ennek hatására, amennyiben egy nem túl megerőltető, de jól felépített, következetes mozgásrendet követ az illető (nem cardio hanem zsírégető típusú mozgás).
Valamint felfrissíti a vérkeringést, építi az izmokat és segít a fogyásban is.